Pirospaprika

Az őrölt pirospaprika az egyik leggyakrabban használt fűszer a hazai háztartásokban, mely a magyaros ételek alapja – mint a paradicsom és a paprika is, – de nem volt ez mindig így. A Közép-Amerikában őshonos paprika a 15. század végén került át Európába, de kezdetben csak dísznövényként termesztették, mivel termését mérgezőnek tartották.

Pirospaprika hazánkban

Hazánkba csak a 16. századra került, de a paraszti konyhákban csak a 18. századra kezdték el igazán használni majd termeszteni. Mivel meleg és fényigényes növény a termesztése először az Alföldön, előbb Szegeden, majd Kalocsa környékén indult. Kezdetben kis területen, saját fogyasztásra, paraszti gazdaságokban, szélvédett, meleg helyen nevelték a paprikapalántákat, majd nagyobb területen termesztették. Ehhez hozzájárult egy magyar találmány: a fűszerpaprika porrá törése is. Ezeket leginkább a tiszai vízimalmok segítségével őrölték, de száraz- és szélmalmokon is előfordult az őrlése.

A 18. század végére fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, termelése azonban a 19. század elejéig a Kárpát-medencében sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét. Ekkora a termesztése Spanyolország mellett hazánkban volt a legnagyobb.

Őrölt pirospaprika készítése

Az őrölt paprikát két változatból készítik:

  1. fűszerpaprikából
  2. cseresznyepaprikából

A paprika betakarítása gondos feladat, hiszen többször szedik, mindig csak az érett, bepirosodott bogyókat. A leszedett paprikákat átválogatják, majd még utó érlelik. A kiváló minőségű fűszert csak érett, hibátlan termésből lehet előállítani, ezért is válogatják át a paprikát feldolgozás előtt. Ezt követően mossák és szárítják őket. A szárítás is egy fontos és időigényes folyamat, amit azonban nem szabad elkapkodni, siettetni. Szintén odafigyelést igényel a tárolásra is, hogy lehetőleg minél kevesebbet veszítsen színéből, aromáiból. Ezt követően tiszítják meg magjától, csumájától és őrölik porrá a szárított paprikát. A minőség szempontjából meghatározó az őrlés finomsága, és a szemcseméret is. Csomagolás előtt még hősokkal csírátlanítják, majd a minőségi ellenőrzést követően csomagolják.

A Kalocsai-, és a Szegedi fűszerpaprika őrlemény is paprika hungarikum, ezek előállítása során elvárás, hogy csak a tájkörzetben, államilag elismert fajtájú, fém zárolt vetőmagból vetett paprikából készült őrlemény lehet.

Fűszerpaprika tárolása

A fűszerpaprikát nem érdemes betárolni, és ennek több oka is van: először is folyamatosan hozzájutunk, hiszen egész évben készítik az őrleményeket, másodszor az pirospaprika nem raktározható hosszabb időn át. Ugyanis hamar elveszíti a zamatját, jó ízét és savanykás és állott ízűvé válik. A napfény és világosság pedig a színét fakítja ki. Száraz helyen kell tárolni, mert nedves, nyirkos helyen megpenészedik, megdohosodik. Célszerű ezek elkerülése miatt a fűszerpaprikát jól záró bádog-, vagy porcelán dobozban tartani.

Üvegedényben gyorsan veszti színét. Papírzacskóban is hamar elszíntelenedik, romlik. Szagos anyagok iránt is érzékeny. Nagyobb mennyiségben tárolva összeáll, csomós lesz az őrlemény; ilyenkor érdemes átszitálni.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fűszerpaprika-őrlemény

Vissza a kategória cikkeihez